auto maximo

2002. május
F1 Racing

"Hölgyeim és uraim, csak egyetlen estére!... Fogadják szeretettel!... A doboknál: Jim Clark! A basszusnál: Dan Gurney! Ütőhangszerek: Bruce McLaren! Harmonikán játszik: Graham Hill! Az úr a marakasszal*: Trevor Taylor! És utolsóként, de nem utolsó sorban a elefántcsont billentyűknél: Carel Godin de Beaufort gróf!"

A fenti fotó az 1961-es Holland Nagydíj előestéjén készült Zandvoortban. Ablak ez egy kevésbé összetett, ártatlanabb időre; hat férfi, akik a végletekig élvezik az életet és egymás társaságát.

A holland arisztokrata, de Beaufort egyike volt az utolsó, amatőr, a Formula 1-ben rendszeresen induló "gentleman"-versenyzőknek. Hazai nagydíja népszerűsítése érdekében ő összehozta ezt a night club-beli rögtönzött fellépést. A mai időkben egy hasonló esemény megszervezése, még ha rá is tudna az ember beszélni hat pilótát, hogy a versenyzői eligazításon kívül valamikor is egy szobában tartózkodjanak, heteket venne igénybe. Egyeztetés a csapatok menedzsmentjével, a személyi menedzserekkel és a PR-részleggel**, hogy legyen egy röpke pillanat közönségszórakoztató és szponzoresemények sűrű sorában, amikor mindannyian szeretnének és képesek is lennének részt venni benne.

1961-ben a szponzori támogatás jóformán ismeretlen volt. Az a kevés támogatás, amelyet a csapatok kaptak, az üzemanyag-, motorolaj- és gumiabroncs-szállítóktól származott. A kereskedelmi nyomás ilyetén hiánya azonban nem a pilóták versenykedvét fogta vissza, hanem megkönnyítette a pályán kívül barátkozást.

Nem voltak menedzsereik és PR-szakembereik, hogy elrekesszék őket a közönségtől és egymástól. Egyáltalán, nem volt ekkora sztorileső, minden mozdulatukat figyelő média-felhajtás körülöttük.

Gurney akkoriban például "vándorcigány" életet élt: pályáról pályára költözött mozgó táborával, körbeutazva a Földet. Nem voltak magánrepülőgépek, reklámafestéssel ellátott motorhome-ok, ahová a versenyzők elbújhattak volna. Viszont gyakran utaztak csoportosan, vettek ki szobát ugyanabban szállodában, hívták meg egymást egy-egy italra, vagy szórakoztak együtt. Akkoriban a csapattárs is ellenfél volt, de csak a versenypályán. A versenyülésben keményen dolgoztak – a versenyülésen kívül is keményen dolgoztak, de együtt.

Bajtársiasságuk talán a közös veszélyhelyzetből fakadt, ahogy a háborúban együtt szolgálók is összekovácsolódnak. Isten tudja, nehezen mondhatnák biztonságosnak a mai Formula 1-et, de az 1960-as években a törékeny autók és a minimális biztonsági felszerelések nagy vámot szedtek.

Részegítő a tudat, hogy a fiúk bandájából csak Gurney és Taylor élte túl a Formula 1-et. De Beaufort Porsche 718-asában halt meg, amikor az 1964-es Német Nagydíj edzésén, a Nürburgringen elvesztette uralmát a kocsi felett. Clark, aki akkora már kétszeres világbajnok volt, 1968-ban találkozott végzetével egy Formula 2-es Lotusban a Hockenheimringen. McLaren saját tervezéső Can-Am autójában halt meg egy goodwoodi tesztbalesetben. Hill 1975-ben ugyan végleg kiszállt a versenyülésből (szintén kétszeres bajnokként) és Embassy Hill néven Formula-1-es csapatát irányította, hogy aztán hónapokkal később a saját maga vezette repülőgéppel zuhanjon le Dél-Franciaországban, amikor egy paul ricard-i tesztelésről utazott haza. A fedélzeten senki sem maradt életben...

*rumbatök
**public relations – a közönséggel való kapcsolattartás