http://www.miata.net/
Gyakran hivatkozunk a Ferrari vagy a Maserati piros színére, a Vanwall, az Aston Martin vagy a Jaguar zöldjére és a Mercedes-Benz fehérjére vagy ezüstjére.
Ezek nem a gyártók által választott tetszőleges színek (kivéve a szigorúan nemzeti, helyi vagy klubversenyeket, ahol bármi lehetett), hanem a versenyzés korai éveiben hozott döntések eredményei. A versenyautók mindig is rajtszámokkal voltak azonosítva, de régen (kétségkívül nacionalista elvektől vezérelve) szükségesnek érezték a további megkülönböztetést. Ezért van az, hogy az olasz autók pirosak, az angolok zöldek, míg a németek fehérek (vagy egyenesen ezüst színűek, a festetlen alumíniumkarosszéria alapszíne miatt).
Egy magánzó általában inkább a saját nemzete színére festi autóit, mint a gyártóéra. Az FIA nemzetközi sporszabályzata kimonja: "A nemzetiség alapján történő színezés kötelező, amennyiben a verseny saját szabályzata megkívánja. Ezek a színek mindenkor a versenyző nemzetiségétől függenek." Ezek szerint egy angol versenyző tulajdonában induló Ferrari zöldre lenne festve, mégha az autó maga olasz is.
Így hát hagyománnyá vált, hogy a versenyautókat a versenyző színeire festik, habár legtöbbször ezek csak kisebb eltéréseket mutató variációk. A Mercedes például a csapatukban versenyző, angol Richard Seaman autójának védőrácsát zöld csíkkal futatta körbe. Az agyafúrt németek arra is rájöttek, hogy ezzel megkönnyítik versenyzőjük azonosítását is, amennyiben Seaman és egy másik Mercedes pilóta ugyanabban az időben haladna el a boxoknál.
Mivel ezek a színek még abban az időben lettek kiosztva, amikor az autók teljes karosszériával rendelkeztek, sok nemzet színek kombinációjával bírt: más színű volt az alváz, a karosszéria és gyakran egyéb részek is, úgymint az abroncsfelnik vagy az autó teteje. Ez később problémákhoz vezetett, amikor az áramvonalasítás miatt eltűntek a klasszikus alvázak és egyéb elemek. Ennek következményeként az ilyen elemekre kiadott színek a FIA sportszabályzata szerint a karosszérián kellett, hogy megjelenjenek sávok vagy egyéb díszítés formájában.
Hogy tovább egyszerűsödjön (vagy inkább bonyolódjon) a helyzet, a brit zöldet használták minden Angliából származó autónál is. A Brit Nemzetközösség egyéb államai ezt a zöldet alapszínként használták egyéb, sávokban megjelenő színekkel. Kanada például két 4 inch/hüvelyk széles fehér sávot alkalmazott az autó mindkét oldalán a középvonalon, egymástól 6 inch/hüvelyk távolságban.
A brit "versenyzöld", hogy tisztázzunk néhány részletet, nem a zöld bármilyen árnyalatát jelenti, hanem az ún. Napier-zöldet. Stirling Moss az 1959-es Francia Nagydíjon egy világos tengerzöld BRM-et vezetett. Ez meglehetősen szemben állt azzal, amit általánosan brit "versenyzöldnek" tartottak, de mindazonáltal elfogadható volt.
A versenyautók színeinek mellékhatása is volt. Az Egyesült Államokbeli versenyzők például évekig nem kívántak a zöld bármelyik árnyalatára is festett autóval versenyezni; úgy tartották ugyanis, hogy balszerencsét hoz. Ez a babona később megszűnt, amikor több brit induló is részt vett nemzetközi versenyeken.
Az alábbi listán szereplő színek megfelelnek a Nemzetközi Sportszabályzatban (Code Sportif International) lejegyzetteknek. Az autó rajtszámának színe és annak háttérszíne úgy lett meghatározva, hogy a lehető legkontrasztosabbak legyenek, elengedhetetlen segítséget nyújtva a versenybíróknak és a körszámlálóknak.
ország színek rajtszám
Argentina kék–sárga–fekete fehéren piros
Belgium sárga fekete
Brazília fakó sárga–zöld fekete
Bulgária zöld–fehér piros
Chile piros–kék–fehér fehéren kék–piros vagy piros
Csehszlovákia fehér–kék és fehér–piros kék
Dél-Afrikai Közt. arany–zöld fehéren fekete
Egyesült Államok fehér–fehér–kék fehéren kék
Egyiptom fakó lila fehéren piros
Finnország fekete fehéren kék
Franciaország kék fehér
Hollandia narancs fehér
Ír szabadállam zöld–narancs fehér
Kanada zöld–fehér sávokkal fehér
Kuba sárga–fekete feketén fehér
Magyarország fehér és zöld–piros fekete
Lengyelország fehér–piros piros
Luxemburg gyöngyházszürke piroson fehér
Mexikó arany feketén fehér
Monacó fehér–piros fehéren fekete
Németország fehér piros
Nagy-Britannia zöld fehér
Olaszország piros fehér
Portugália piros–fehér fehér
Skócia zöld fehér
Spanyolország sárga–piros sárgán fekete vagy piroson fehér
Svédország kék–sárga–kék sávokkal fehér
Svájc fehér–piros fekete
Thaiföld fakó kék–sárga kéken fehér
Venezuela fehér–zöld feketehttp://en.wikipedia.org/wiki/List_of_international_auto_racing_colors
Utolsó kommentek