auto maximo

2004. augusztus 30.
http://www.grandprix.com/

A híres mérnökcsaládból származó Kenneth McAlpine 1950-ben alapította a Connaught csapatot Rodney Clark és Mike Oliver mérnökök együttműködésével. Műhelyüket egy Send nevű kisvárosban nyitották meg Surrey-ben, Woking határában. Első munkájuk egy sportautó volt, de 1951-re úgy döntöttek, hogy egy négyhengeres, két literes Lea-Francis motorral hajtott autót építenek.

z autóval 1951 júliusában maga Oliver mutatkozott be Ruffort Stakes-ben, a nottinghamshire-i Gamston Repülőtér kifutópályáin, egy hónappal később pedig McAlpine szerzett vele második helyet a boreham-i Daily Mail Trophy-n. Az 1952-es évadra már több nagyívű tervük is volt a gyári csapattal és az eladott autókkal. A gyári autókat McAlpine, Clark, Ken Downing és mások vezették. Jól teljesítettek a Brit Nagydíjon, ahol Downing, Eric Thompson és Dennis Poore mind az első tízbe minősítették magukat az edzésen. A versenyen Poore negyedikként végzett, míg Thompson ötödik lett. Downing azon a nyáron indult még a Holland Nagydíjon is, míg Mike Hawthron a skóciai Turnberry-ben állt rajthoz egy kisebb versenyen, amit meg is nyert. Az autók az olasz Nagydíjon tűntek fel legközelebb, de immár sikertelenül, habár Downing később, még azon az őszön megnyerte a Madgwick kupát Goodwoodban, majd októberben Poore, McAlpine és Oliver állt együtt a dobogóra Charterhallban egy kisebb versenyen.

Az autók olyan meggyőzően teljesítettek 1952 versenyein, hogy felkeltették a belga Johnny Claes figyelmét is, aki az 1953-as évre vásárolt is egy autót, amelyet sárgára (a belga nemzeti versenyszínekre) festett és több európai futamon is indult vele. A gyári csapat Roy Salvadorit és John Coombost nevezte, míg a magánzók száma a brit Rob Walkerrel emelkedett, aki Eric Thompson részére vásárolt egy autót (amit később Tony Rolt is vezetett.) Az International Trophy-n Salvadori Hawthorn Ferrarija mögött a második helyen végzett, míg Rolt harmadik lett. Majd ahogy telt a nyár Rolt futamok sorozatát nyerte meg: Crystal Palace, Snetterton, Oulton Park, Thruxton, később Tompson is sikereket aratott. McAlpine is tovább versenyzett és meg is nyert is kisebb futamot Snettertonban, de ennek ellenére a gyári csapat kevéssé volt sikeres, habár Stirling Moss is vezette az egyik autót a Holland Nagydíjon. Bira herceg (Prince Bira) szintén vendégeskedett a csapatban, de a nemzetközi siker igen csekély volt. Claes harmadikként végzett Pau-ban, míg Bira hetedikként ért célba a Brit Nagydíjon. Augusztusban, a charterhalli futamon Ron Flockhart csatlakozott a gyári csapathoz, Salvadorival második és harmadik helyen végeztek. Az Olasz Nagydíjon Jack Fairman társult Salvadori és McAlpine mellé, majd indultak Modenában is. Az évet Salvadori győzelemmel zárta, Goodwoodban megnyerte a Madgwick Kupát.

Az 1954-es új Formula 1-ben a Connaught csapat úgy döntött, hogy a magánzókat részesíti előnyben, így több csapat is indult autóikkal, több-kevesebb sikerrel. A leggyorsabb általában Don Beauman volt Sir Jeremy Boles autójában, de a Crystal Palace-en Peter Collins volt a jobb Rob Walker gépével; a második és a harmadik helyen végeztek.

Az év vége felé Clark megtervezte a Connaught Type "B"-t, amelybe már 2,5 literes Alta (nem Alfa!) motorokat szereltek. Az autó Goodwoodban, a Glover Trophy-n mutatkozott be Rolt vezetesével, aki aztán kiállni kényszerült, de Beauman egy régi "A" típussal harmadik lett. Az év során a "B" típust tovább fejlesztették, de az "A" típusok továbbra is jó eredménnyel versenyeztek. Beauman közben meghalt egy sportautó-balesetben Írországban, így a júliusban rendezett London Trophy-n a negyedik helyezett, 22 éves fogorvoshallgató, Tony Brooks volt a leggyorsabb Type "A" versenyző. Ezután néhány kisebb helyezést szereztek a brit futamokon, mígnem a csapat szokatlan döntést hozott, és több autót is indított október végén a pescarai - Formula-1-es pontversenyben nem számító - futamon. Az öt gyári Maserati és a két Gordini jelenléte ellenére Brooks megnyerte a versenyt közel egy perc előnnyel, megszerezve ezzel 1924 óta az első brit konstruktőri győzelmet a kontinensen.

Az 1956-os évad azonban kiábrándító volt, bár egy sor gyári pilóta - Archie Scott-Brown, Jack Fairman, Desmond Titterington, Ron Flockhart és Stuart Lewis-Evans - próbálta a legjobbat nyújtani. Scott-Brown és Titterington második és harmadik lett az International Trophy-n, Fairman pedig negyedik a Brit Nagydíjon. Flockhart az év legjobb eredméynét hozva harmadik lett az Olasz Nagydíjon.

1957-ben Lewis-Evans és Fairman mellé Ivor Bueb érkezett, de az eredmények már nehezebben jöttek. Bueb harmadik volt ugyan Pau-ban, Lewis-Evans és Fairman első-második volt a Glover Trophy-n, de a legjobb világbajnoki eredmény Lewis-Evans negyedik helye volt Monacóban. Ezek után már nem indultak az autók. A csapat kifogyott a pénzből, az év végére pedig a gyár is bezárt.

Két autót Lewis-Evans menedzsere, egy bizonyos Bernie Ecclestone vásárolt meg, és 1958 elején be is nevezte néhány futamra, de már nem voltak versenyképesek. Ecclestone, Paul Emery és más pilóták is próbálták versenyre minősíteni magukat, de a Brit Nagydíj után már nem is neveztek versenyre.

Emery azért befejezte ugyan a "C" típus megépítését, amelyet még Clark tervezett, de eladta az amerikai Bob Saidnek. Said az 1959-es Egyesült Államok Nagydíján indult vele Sebringben, és bár versenyre minősítette magát, a futam első körében kiállni kényszerült. Az autó módosított változatával Said utoljára az 1962-es Indianapolis 500-on is próbálkozott.

http://www.nmsi.ac.uk/
http://8w.forix.com/