auto maximo

2004. október 26.
http://www.f1rejects.com/

Napjainkban, amikor olyan nagyszerű pályák épülnek, mint Sepang, Bahrein vagy Sanghaj, a pilóták ritkán akadékoskodnak a helyszínek miatt. Nos, kivéve talán a Hungaroringet. Ha mégis akad valami gond, közel sem okoz akkora problémát mint a las vegasi városi pálya, amelyen az 1981/82-es évzáró világbajnoki futamokat rendezték.

Az év egyetlen hétvégéjére a Caesars Palace Hotel parkolója versenypályává alakult. Amikor nyilvánosságra hozták a tervezett pályavonalat, a Motoring News magazin a következő címmel hozta le a hírt: "Mickeyist Mouse Ever" (körülbelül: Minden idők legmikiegerebbike). A pálya 3650 méter hosszú volt – a pilóták 75 kört tettek meg a teljes, 273 km-es versenytáv eléréséhez. Tizennégy kanyarja volt, köztük sok hasonló, ismétlődő ív. Az óramutató járásával ellentétes irányba kellett hajtani.

Ez az ellentétes irányultság nem volt idegen az amerikai versenyeken, szinten minden ovál-futam ilyen. Eltért azonban a Grand Prix szabványoktól. A legtöbb Formula 1-es pilóta a jobbra tartást szerette, hiszen azt szokhatta meg az európai futamokon. Ennek eredményeképpen a szokatlan vonalvezetés próbára tette mind a versenyzőket, mind a technikát. A gyors egyenesek után rendre nagyot kellett fékezni (az átlagsebsesség elérte a 167 km/h-t), és ez rengeteg fék-, sebességváltó-, illetve motorhibához vezetett. Az ellentétes irányultság és a Nevadai-sivatag forrósága próbára tette a pilóták fizikai erejét is, különösen a nyakizmokat, valamint az állóképességüket. Az itt rendezett két futamon összesen 32 kiállás volt.

Azonban nem csak a versenyzőknek, de a szerelőiknek is meg volt a maguk baja. A kialakított boxutca nagyon keskeny volt, és már-már képtelenség volt belezsúfolni harminc autót. Mivel nem volt garázsépület, az autók a szabad téren álltak, alig néhány centiméternyire a boxutca gyors sávjától. A szerelőknek rettentő kicsi hely jutott dolgozni.

Mitagadás, ez az egész kissé amatőr volt, különösen annak tekintetében, hogy milyen nagy tétjei voltak ezeknek a versenyeknek – mindkettő címdöntő futam volt. Mindezek mellett nem volt minden ilyen szörnyű. Maga a pálya kialakítása jobb volt a vártnál; az előzési lehetőségek miatt a lehető legszélesebbre csinálták. A szervezők még biztonsági zónákat és kavicságyakat is kialakítottak. És egy ideiglenes pályától szokatlan módon, az aszfalt kivételesen sima volt. Semmi kétség, hogy mindez rengeteg munkájába került Chris Pooknak, a las vegasi projektben is részt válalló, híres long beach-i reklámembernek, aki taxisokkal járatta be a pályát!

De mégis, az ember elcsodálkozik, hogy lehetséges, hogy ez a pálya megfelelt az évad utolsó nagydíjának helyszínéül? A válasz nagyon egyszerű: pénz. Az évzáró futam hagyományosan Watkins Glenben volt, de 1981-re a pálya képtelen volt megteremteni a szükséges pénzügyi hátteret. Ezzel szemben Las Vegasban, a világ szerencsejáték-fővárosában nem voltak efféle gondok. A Ceasars Palace hotel nagy nyilvánosságot akart, hogy elcsábítsák az embereket a kaszinóba, és igyekeztek megszüntetni a maffiával kapcsolatos összefűződések tévhitét.

Ám mindez nem működött. A két év során alig voltak nézők a futamokon. Az emberek nem akartak egész hétvégén az égető sivatagi napon ülni, messze bármiféle árnyat adó zöldövezettől – ne felejtsük, ez egy parkoló. Valószínűleg hasonlóan sikertelen volt a kaszinók megtöltésére tett kísérlet is. 1982-ben kevesebb mint 30 ezer néző volt, messze a legkevesebb az év többi futamait figyelembe véve.

De mi történt a pályán? Nos, általában a turbók – különösen a Ferrarik, a Renault-k és a BMW-motoros Brabhamek – sokkal gyorsabbak voltak a normál meghajtású Ford V8-asoknál. De a vártnál magasabb átlagsebesség ellenére Las Vegas túl kanyargós volt a turbóknak, amelyek emellett még továbbra is a fejlesztés korai ütemében tarottak, ezért sok motorhibával küzdöttek. Ez a normálisnál nagyobb lehetőséget adott a győzelemre a Cosworth-meghajtású többségnek.

1981-ben nagy csatát láthattunk a bajnoki címért Carlos Reutemann (Williams, 49 ponttal érkezett Las Vegasba), Nelson Piquet (Brabham, 48 pont) és – a kívülálló – Jacques Laffite (Ligier, 43 pont) között. Míg Laffite sohasem volt igazán esélyes, addig Reutemann nagyon határozott volt és megszerezte a pole pozíciót is. Közben Piquet szenvedett; az edzésen nyak- és hátfájdalmakkal küzdött. Egy hosszú gyógymasszázsra is szüksége volt – a bokszoló, Sugar Ray Leonard masszőrétől!

Azonban ekkora Reutemann és csapattársa, Jones már nem voltak igazán jóban, és Jones nem tűnt úgy, mint, aki segíteni fog az argentínnak a bajnoki cím megszerzésében. A rajtnál át is vette a vezetést és végig vezetve, megnyerte élete utolsó Formula 1-es futamát. Reutemann, legrosszabb napjainak egyikén már a verseny elején le kellett mondjon a negyedik sebességi fokozatáról és alulkormányzottsággal is küzdött – egészen a nyolcadik helyig esett vissza. Piquet, minden kimerültsége ellenére két pontot szerzett az ötödik helyével, és így egyetlen ponttal verte Reutemannt a pontversenyben..

1982-ben a csapatok a következő állásban érkeztek Las Vegasba: Keke Rosber (Williams) 42 pont, John Watson (McLaren) 35 pont. Didier Pironi (Ferrari) 35 ponttal állt ugyan a bajnokságban, de Németországban súlyosan megsérült. Rene Arnoux és Alain Prost Renault-i foglalták el az első sort a rajtrácson, és vezetettek is a verseny korai szakaszában. Később Arnoux kiállt, Prost pedig visszaesett. A győzelmet, szívómotoros Tyrrelljével Michele Alboreto szerezte meg, aki korábban mindössze egy dobogós (Imola) és néhány pontszerző helyezést ért el.

Watson a verseny elején egészen a tizenkettedik helyig esett vissza, de később a második helyre zárkózott fel. Ám mindez kevés volt, hiszen Rosberg befutott ötödiknek és megszerezte a világbajnoki címet. Ez a futam arról is emlékezetes, hogy ez volt a nagy Mario Andretti utolsó versenye, valamint, hogy egy másik amerikai, Eddie Cheever harmadik helyen végzett Ligier Matra tubójával. Ez volt az utolsó esemény a las vegasi parkolóban. Két év után a Formula 1-nek elege lett, és mivel a látogatottság is elmaradt a várttól a helyszínt elhagyták, teret adva a CART sorozatnak.

Az 1990-es években történt még kísérlet egy újabb las vegasi nagydíj rendezésére, de a kaszinók sehogyan sem tudtak megegyezni a helyszínt illetően. Mire végre összeálltak a tervek egy állandó versenypálya építésére , az Egyesült Államok Nagydíj már új otthonra lelt Indianapolisban, a Las Vegas GP-vel kapcsolatos tárgyalások pedig megfeneklettek..