auto maximo

2001. december
F1 Racing

"Amikor megkérnek, hogy jellemezzem magamat, általában azt mondom, hogy eléggé nyugodt srác vagyok, de vannak emberek, akik könnyen ki tudnak hozni a sodromból. De képes vagyok gyorsan lehiggadni miután kilármáztam magam, szóval feltehetően van a fejemben egy ki-be kapcsoló. A többi pilóta közül úgy gondolom, leginkább Rubenshez hasonlítok. Meglehetősen hasonló karakterünk van – a latin vér! – de amíg ő Ikrek, én Szűz vagyok. Ebből az következne, hogy gyakorlatias, érzékeny, szervezett egyén vagyok... ami abszolut nem igaz!

Az aláírásom az évek múltán egyre rosszabb és rosszabb. Már nem is hasonlít a nevemre, valószínűleg azárt, mert próbálom egyre gyorsabban és gyorsabban írni. Mindig változik. Ha megnézed a Champ Caron lévő kaparásomat és összehasonlítod a mostanival, akkor láthatod, hogy megváltozott. Most sokkal inkább egybefolyik.

A suliban elég sokat sportoltam, habár a fociban mindig is használhatatlan voltam. Kipróbáltam minden posztot; voltam kapus, középpályás, csatár, de nem voltam jó egyikben sem. Jó hogy bekerültem a Kartba. A matek és a fizika voltak a kedvenc tárgyaim (más tárgyak legtöbbjéhez hülye voltam), de sohasem alkalmaztam fizika leckéimet a pályán, mivel a versenyzésben minden olyan természetes. Egyszerűen csak megtörténnek a dolgok és nem kell fizikát tanulnod ahhoz, hogy tudd hogyan viselkedik egy bizonyos rugó vagy a hengermű. Ha a fizkát alkalmazod, ugyanarra jutsz mintha a logikádra hagyatkoztál volna.

Ettől eltekintve legkorábbi emlékeim 5-6 éves koromból vannak, amikor Bogotában megnyertem az első kart-versenyemet. és arra is jól emlékszem, ahogy a nővéremmel veszekszem. Két évvel idősebb nálam; mindig megkergetett és elnáspángolt azzal, ami épp a keze ügyébe esett.

Nem vagyok egy nagy könyvmoly. Gyerekként persze kellett olvasnom, és természetesen azok a könyvek mind spanyolul íródtak; közületek igen kevesen hallhattak egyáltalán azokról. De ha mégis érdekel, legjobban az El Corsario Negro című tetszett, ami kalózokról szólt. Olvasok magazinokat, de közül is inkább a versenymagazinokat, mint az F1 Racing. Az olyan férfimagazinok, mint az FHM és a GQ tele vannak szeméttel. Zenei téren nem vagyok szűklátókörű, sok különféle zenét hallgatok. Nem szoktam olyasféléket mondani, hogy «Ez amit szeretek és semmi mást!»; Bármit meghallgatok Shaggytől a U2-ig.

Ugyanígy vagyok a filmekkel is – annyit láttam már, hogy nem is tudok kedvencet mondani. Azok közül, amiket az utóbbi időben néztem meg, a Múmia Visszatér igazán jó volt. '98-ban valami 60 mozifilmet láttam. Múlt héten elmentem egy moziba és még csak a film címére sem emlékszem. Rengeteget játszok videójátékkal, általában a mennyasszonyom, Connie ellen. Ez igen jó versengéssé szokott alakulni. Jelenleg a Commandos II PlayStation játékkal játszunk – rengeteget! Ebben a játékban nyolc különböző kommandósod van, és egy rakás különböző dolgot kell megcsináltatnod velük ahhoz, hogy teljesítsd a küldetéseket. Ez szórakoztató, jó móka.

Connie és én sokat főzünk együtt. Amikor egyedül éltem Angliában, igazán jó szakács lett belőlem – szükségből. Bármit meg tudok főzni csirkével. Az együttfőzés szórakoztató és sokkal kevésbé versengő, mint a videójáték. Nem vagyok édesszájú, szóval nem igazán izgatnak a desszertek. Egy hamburger azonban már más történet. Nagyon szeretem őket – sajtburgerek, csirkeburgerek, bármi ami egy zsemlébe belefér. Szintén odavagyok a marhasült szeletes szendvicsekért, amelyek mondjuk nem is igazi hamburgerek. Egyszerűen ragyogóak. De ha gyorsan ennem kell valamit, akkor inkább egy hamburger mint egy szendvics.

Miután Monzában megszereztem az első nagydíj-győzelmemet, elvittem Conniet Szardíniára, ünnepelni. Ez egy igazán csendes kis sziget, de tényleg nagyszerű; egy szép hely, ahová elhúzódhatsz az egész felhajtás elől. Ajánlom mindenkinek. Elmentünk síelni és hódeszkázni is - két dolog, amit még nem próbáltam azelőtt. Nagyon jó! Cerviniában, észak-Olaszországban tanultam meg snowboardozni és idén újra menni fogunk, de valahová máshová – talán Cortinába.

Miami egyike kedvenc helyeimnek, nem is olyan rég megvettem ott az álomházamat nemcsekély összegért. Ez egy az óceánra néző penthouse [felhőkarcoló tetején épült luxusház – a ford.]; nagyon modern, nagyon egyszerű. A terveink szerint építették. Miamiban aztán lehet szórakozni. Bármit megcsinálhatsz ott. Ha ki akarsz kapcsolódni, ott vannak a nagyszerű éttermek; aztán ott van a tenger és természetesen van a közelben jónéhány kart pálya is. Minden és bármi lehetséges Miamiban.

Az otthoniakkal továbbra is kapcsolatban vagyok, annak ellenére, hogy jóideje nem élek már Kolumbiában. Legjobb barátom, Felipe is otthon dolgozik értem. Eléggé hasonlítunk egymásra, de kettőnk közül ő mindenképpen nagyobb türelemmel bír. Mindkettőnket ugyanaz érdekel, de neki nincs szerencséje a nőkkel. Annak idején sok igazán csúnya dolgot megéltünk utcai autókkal – engedd csak szabadjárta a képzeletedet, mi ott voltunk és megcsináltuk mindazt...

Három évig éltem Angliában (1995–98) és egy rövid ideig Ausztriában. Anglia meglehetősen eseménydús volt. Emlékszem egyszer Brian Smith-szel (argentín versenytárs) egymás után idultunk el Pembreyből. Az M4-es autópályán vezettünk végig és... hát, mondjuk azt, hogy nem hazudtoltuk meg önmagunkat.

Azelőtt az államokban versenyeztem. Nem vagyok igazán babonás, de mindig jobb oldalról szállok be a versenyautómba. Az nem érdekel, hogy melyik oldalon szállok ki, de be csakis jobbról. Ez még az első USA-beli évemből ered, amikor a Barber Saabnál voltam. Elkhart Lake-ben voltunk éppe és indultam, hogy beüljek a kocsiba - balról, amikora szerelőm, egy Steve Levenson nevű srác – odajött, körülvezetett az autón és a másik oldalról ültetett be. «Mindig jobb oldalról kell beülnöd!» – mondta. Azóta így teszek.

Gyakran megkérdeznek az emberek, hogy melyik az én álomversenyautóm. Igazán szerettem volna versenyezni egy 60-as évek beli Lotus-szal, valamelyikkel amit Graham Hill vagy Jimmy Clark vezetett. Igazán mókás lenne azokon a semmi kis gumikon. Szintén szívesen versenyeztem volna egy – edzésre felhúzott – 80-as évek beli turbó autóval, egy 88-as McLaren, vagy valami ilyesmi. Egyik egészen korai F1 élményem, hogy Sennát nézem a tévében, abban a korszakban, amikor csatlakozott a McLarenhez. Imádtam nézni, ahogy Prosttal hadakozott. Vezettem a Williams 97-es autóját, az utolsót ami slick gumikon futott és nagyszerű volt. Ha a mostani autóm olyan kezes lenne, mint az, akkor a munkám sütievéshez lenne fogható.

Hát nem nagyszerű lenne, ha lehetséges volna versenyezni minden idők legjobb versenyzőivel? Képzeld el egy rajtrácson: Fangio, Clark, Graham Hill, Stewart, Fittipaldi, Gilles Villeneuve, Prost, Senna és Michael Schumacher. Ez fantasztikus lenne.

A karrieremből hat igazán kiemelkedő versenyt tudok megemlíteni: Monaco és Pau (ahol leköröztem a középmezőnyt) a '98-as F3000 szezonban; az első CART győzelmem Long Beachben 99-ben; az Indy 500, amit először nyertem 2000-ben; első futamgyőzelmem 2001-ben, Monzában; és a 2001-es US GP Indianapolisban. Ez utóbbi azért ragadt meg ennyire bennem, mert bár nem nyertem meg, de igazán kihoztam mindent a kocsiból; jó visszanézni és azt érezni, hogy igen, elmentem a végső határig.

Ennél sokkal többet fogok tenni 2002-ben, ezt megígérem."

...

http://www.jpmontoya.com/